The hateful eight almost five

Nem tudok elég hálás lenni a Zemplén TV-nek, hogy elektronikusan elérhetővé teszi a felvételt a testületi ülésekről. Eddig a mezei polgárnak -ha nem volt lehetősége az ülés időpontjában - személyesen részt venni, akkor a pletykákat leszámítva nem sok lehetősége volt betekinteni a döntéshozatali eljárásba. Van akit nem is érdekel, de akit igen, annak kb ennyi lehetősége volt. Mostanában viszont már a hozzám hasonló lustáknak is megvan adva a kacagásnak és idegbajnak az a tárháza, ami a ZTV és a youtube segítségével jön be az életünkbe a Záhonyi képviselőtestület előadásában.

Nincs ez másképp a legutóbbival sem. A kedves képviselők eléggé zokon vették, hogy jelen van a TV, volt aki ezt szóvá is tette. Gondolom nem gyenge frusztációt jelentett, hogy az előre eltervezett mocskoskodást képernyő-kompatibilissé is kellett tenni. Volt olyan is, aki a lámpaláztól gyakorlatilag megkukult, és egy nyomorult kérdésre nem tudott érdemben válaszolni, csak annyit, hogy már emailben válaszolt erre a kérdésre.

Van néhány momentum, amit érdemes írásban is lefektetni az örökkévalóságnak.

A testületi ülés sztárja

(vagy inkább antihőse) az egyetlen nő a testületben. Mindenképpen szerette volna kieszközölni, hogy ne kelljen dönteni semmiről.

El is kezdte a monológját “eszemesz kilenc paragrafus három négy pontja blablabla”. Persze tudom én, hogy a sorszámnevek indokolatlanul tőszámnevekként való emlegetése bevett dolog a jogászok között. (Szerintem ezt a modorosságot direkt tanítják is a jogásziskolában.) Ebből a hülye is levágja, hogy itt most egy ügyvéddel van dolga, nem valami térdigszaros vörösnyakúval. Olyan ez a jogászoknál, mint a kórházi orvosoknál a fonendoszkóp a nyakba akasztva. Egy jelzés, amit illik érteni minden kultúrembernek. Mi is lenne, ha nem lenne a nyakában? Még valaki péknek, vagy fagylaltosnak nézné. Az meg már hogy venné ki magát, ha esetleg rászólna valaki, hogy “hé haver, aggyá’ má’ egy gombóc sztracsatellát pisztáciával!” Aztán magyarázkodhatna, hogy a pisztácia elfogyott. Ez egy póz, amit felvesz, ha emberek közé megy. Kicsit sajnálom érte, hogy erre szüksége van, jobban tenné, ha inkább ember lenne, de nincs beleszólásom a döntéseibe, így marad a mulatság.

Naszóval elkezdett a zügyvédnő kifogásokat keresni, hogy ne kelljen beszélni a napirendi pontokról, amit a külön testületi ülésen már megdumáltak. És közben utálkozik kétpofával, hogy a polgármester nem akar velük szóba állni. Nem fogja fel szegény, hogy mi itt a probléma, de akkor lefordítom neki jogásznyelvre: “Képviselőnő hosszan ecseteli Okokat, amelyek szerint nem kötelesek tárgyalni kettő és három napirendi pontról, így ráutaló magatartással ellentmond korábban szóban tett nyilatkozatának, mely szerint Polgármester nem tárgyal vele.” Teccikérteni? (Itt hívnám fel a figyelmet a névelők (a, az) indokolatlan elhagyására, amely ugyancsak része a jogászok modoros nyelvezetének)

Majd ismételten (Jogásznyelven: “előre megfontolt szándékkal, visszaesőként”) felemlegeti a korábbi ordas hazugságot, hogy minden polgármesterrel együtt tudtak működni. Én pedig ismételten elmondom: Az összes jelen esetben EGYET jelent. Tudom, hogy bajban vagy a számokkal, ezért vagyok ilyen türelmes. Ha esetleg Hádát kivéve tudsz mondani egyet, akivel együttműködtetek, azt szívesen meghallgatnám.

Aztán, a cérna igazán akkor pattan el nála, amikor a csitri (mármint a jegyzőnő) felvilágosítja, hogy mikor lép hatályba egy rendelet. Na, ezt nem kellett volna. Kissé begurult, hogy rá mert mutatni valaki, hogy nem ért a dolgához. HOGY MERÉSZELTED? Ekkor aztán a tudás, a műveltség és értelem helyét átveszi az agresszió. Jogásziskolában megtanították, hogy a hangos “perszegés”, és kényszeredett vigyorgás überel minden érvet. Teljesen mindegy, hogy mivel támasztja alá az állítását a vitapartner, ha elég nagy a szám, és tudok kényszeredetten vigyorogni, akkor nekem lesz igazam. Hogy én ezt eddig nem tudtam! Mennyi csúnya vereséget elkerülhettem volna, de hát mindig tanul a jópap.

Következő, a szabójános.

Zavarodottan nyomogatta a laptopját, kissé kizökkentette a nem várt érdeklődés, és a kamera. Látszott, hogy nagyon sok minden beszorult, aminek ki kellett volna jönnie, de realista módon belátta, hogy ha magát adja kamera előtt is, akkor az életben nem lesz még egyszer képviselő.

Földi Ferire

nagyon jó hatással volt a kamera. Objektív volt, és konstruktív. Az igazat megvallva, nem tudom, hogy ez mennyire a kamera, vagy a tömeg hatása volt, de jó volt látni, hogy ilyen is tud lenni, ellentétben a művházas performanszban való szerepvállalással. Az egész szereplésében egy döccenőt érzékeltem. Nevezetesen, hogy egy kifejtést érdemlő kérdésére többször is megakadályozta a válaszolót a válaszadásban. Gyakori ez a retorikai fogás, ha nincs igaza a kérdezőnek, és szeretné kiforgatni a választ. Gyermeteg.

Sándor viszont

kissé ingerültnek tűnt. Próbált uralkodni magán, de igencsak kevés sikerrel. Elmondta vagy harmincszor, hogy milyen parttalan a vita, siránkozik, hogy nincs együttműködés, de mikor fejére olvassák, hogy nem is küldenek meghívót a bizottsági ülésre, akkor csak habogni képes, meg félrebeszélni.

Aztán egy huszárvágással ő állítja, hogy a három kiküldött meghívóból ő nem kapott egyet sem. Sajnos (vagy nem sajnos) eléggé rosszul hazudik. Rájön, hogy ez az állítás könnyen cáfolható, úgyhogy gyorsan el is engedi ezt a témát.

Tudjuk, hogy Sanyi a ferde hasonlatok embere. Legutóbb hajóskapitányos hasonlatot húzott elő. Most is hasonló, a képviselő testület konstruktivitás-béli hiányosságát, vagy méginkább ezen hiányosság  nyilvánosságra hozását a facebook-on keresztül, a feleségével való veszekedéssel vonja párhuzamba. Miszerint ha ilyen vita van, azt nem az utcán, hanem a házban folytatják le.

Mint említettem, a múltkori hasonlatodhoz ott a közös pontja ennek is, hogy biceg egy kissé.

Megmagyarázom, hogy ne hagyjak kérdőjeleket.

Benn a házban, a vitatkozásotok közepette minden -a vita témájában- érintett fél jelen van. Mindkettőtöket érinti a vita tárgya, mindketten halljátok a másikat, mindkettőtöknek adott a lehetőség, hogy beleszóljatok. Azonban mikor egy város sorsáról van szó, akkor az a helyes analógia, ha a város beleszólhasson. Ha helmeczivel van vitád, akkor az, hogy ő beleszólhasson. Ezzel szemben te azt a megoldást részesítenéd előnyben, hogy senki más ne szólhasson bele, a város lakói ne tudjanak róla, ha sumákoltok valamit. Értem én a te szempontodat is, csak nem tetszik.

De ha mégis úgy gondolod, hogy nem kellene a vitát a város előtt folytatni, akkor légy szíves magyarázd már meg, hogy miért kell egy éve azt a hazugságot terjeszteni a ZVSC látogatói között, hogy azért nem lehet ping-pongozni, mert a helmeczi elvette a pénzt? Javaslom, nézd meg (mint ZVSC-ben bennfentes képviselő), hogy hány nyugtát állítottatok ki terembérletről! Vagy a korcsolyapálya használatról. Ha már ott vagy, és mint a pénzügyi bizottság tagja érted is, hogy mi az a könyvelés, nézd meg légy kedves, hogy a nyugta nélkül beszedett tételek milyen jogcím alatt vannak lekönyvelve. Ha nem találnál ilyet, akkor elkezdhetsz aggódni, hogy valaki saját zsebre dolgozik. Nem lenne valamilyen kötelességed neked is ezzel kapcsolatban?

Ha nem kellene kiteregetni, akkor miként értékeled, ha a vitázó felek egyike hangosbeszélőbe mondatja az álláspontját?

Ja, már értem! Csak az zavar, ha valami rád nézve terhelő derül ki. Ha te mondhatod el a véleményedet, úgy hogy a másiknak nincs rá lehetősége, az már jó nyilvánosság. (tetten érhető ez a gondolkodás a Szemszög óta) Ez a hozzáállás cinikus, arrogáns, és aljas. Vigyázz, hogy ez ne váljon jellemvonássá!

Ezek után még szóvá teszed az ellenségeskedést, és együttműködés hiányát.

Te, aki a helyett, hogy a saját köreidet intenéd csendre, haszonélvezője vagy a hazug pletykák hozadékának. Te, aki aktívan kivetted a részed a Szemszög című lejárató fos kiadásából. Nincs jogod megharagudni, ha ezentúl nem veszlek komolyan. Egészen ezidáig meg voltam róla győződve, hogy K. (mint Kartell?) Péter hatása alatt vagy, és igazából nem vagy ilyen. Jólvanna, én is tévedhetek néha!

Az egész magyarázkodásodat végigkísérte a “parttalan” jelző emlegetése. Ezzel csak az a baj, hogy annak szinonímájaként használtad, hogy “nem akarok róla beszélni”. Komoly gond, hogyha egy vitában az egyik fél a kényes kérdésekre  ráfogja, hogy arról nem is érdemes vitatkozni. Ezzel kimondatlanul beismeri, hogy nincs igaza, az álláspontja az objektív tények ismeretében tarthatatlan, mégsem hajlandó elismerni, hogy a másiknak van igaza. Márpedig te számtalan alkalommal hangoztattad, hogy parttalan a vita. Fiktív vita a szemléltetés kedvéért:

Egyes ember: A tej fekete

Kettes ember: A tej fehér, nézd meg!

Egyes ember: Ez a vita parttalan, úgyse fogunk dűlőre jutni, és egyébkéntis te olyan ember vagy, aki bűncselekmény gyanúja esetén feljelentést teszel. FUJJ!

Ha elvonatkoztatsz attól, hogy ki is az “egyes ember”, könnyen beláthatod -függetlenül attól, hogy milyen színű a tej valójában-, hogy ez nem vita. Ez félrebeszélés, kibúvás, személyeskedés. Kocsmában, kapatos közönség előtt biztosan nagy sikered lenne vele. Tárgyilagos elbírálás mellett meg nem.

Majd a végén előre menekülésnek szánva, bejelented, hogy a polgármester feljelentette a ZVSC-t. Na, ezt majd a következő posztomban fogom taglalni. Már érzem, hogy jó lesz.

Ja, és majd elfelejtettem, hogy megköszönjem, hogy most nem jöttél elő a korábban bekamuzott “Alcatraz projekt”-tel. Betudom pillanatnyi zavarnak.

Majd jön az érv, hogy addig nem mond le, míg tisztára nem mossa a ZVSC-t. Kedves Sándor! Nem vagy te szereptévesztésben? Biztos, hogy neked képviselőként ez dolgod? Összekevered a családi “kötelességeket” a képviselőivel. Ha ez a kettő üti egymást, akkor le kéne mondani, mert összeférhetetlen! Kérdezd csak meg a feljelentgetős kartellpetit, ő ennek a szakértője!

Nem lehet, hogy az igazság felderítését kellene segítened? Aztán ha az derül ki, hogy minden kóser volt a 70 éves klubban, akkor az derüljön ki, ha meg az, hogy gazemberség ment ott, akkor az.

Ami számomra kiderült az elhangzottakból, hogy

• annyira együtt akarnak működni, hogy a másfél órás ülésből 50 percen keresztül a kifogást keresik a “képviselők”, hogy valamilyen ürüggyel hogy NEM kellene együttműködni. Dönteni a két kritizált kérdésben bruttó 10 percbe telt volna. Ürügyet keresni 50. Ennyit az együttműködésről.
• A képviselőnő vitastílusára jellemző, hogy ha a másik fél belekezd valamibe, akkor szeret közbevágni. Viszont, ha ilyen jellegű inzultus őt éri, akkor nagyon meg tud sértődni, hangoskodik, fintorog. Igazi képviselő. Csak éppen rosszul viseli a képet. Ha kiderül, hogy hülyeséget beszél, akkor ezt megpróbálja egyéb képességekkel helyetesíteni az igazát. Szereti a felsőbbrendűségét vigyorgással a vitapartner tudomására hozni. Ha hozzávesszük, hogy ezt általában valamilyen hazug beszólása után teszi, akkor egyértelművé válik, hogy csak az okoskodás, akadékoskodás a célja. Ennek megfelelően érdemes kezelni a véleményét.
• Előbb megakadályozni valakit, hogy tegye a dolgát, majd számonkérni, hogy nincs megcsinálva, még rinóbőrös arccal is meredek húzás. De valakinek ráfér.
• A jegyzőnő a legkorrektebb, és leginkább felkészült, akivel ebben a kategóriában találkoztam. Csuklóból kezeli le a kutyaütő érveket, és olyan türelemmel, hogy csak tisztelet jár érte. Persze az “ötösfogat”-ot nem is lehetne jobban frusztrálni, mint hogy az aljasságaikkal takargatott balfaszságukat mindenki számára közismertté teszi, így vélhetően Ő is céltáblája lesz a hateful five-nak.

És végezetül a legújabb cigányátok: “Működjön veled együtt a záhonyi képviselőtestület!”